„Mára rengeteg új módszere, segédtudománya van a történelemtudománynak. Mit tudtunk meg a magyar őstörténetről, honfoglalásról, amit eddig nem ismertünk?
A ’60-as, ’70-es, ’80-as években kialakult egy konszenzus a tudományon belül, hogy hogyan kellene az őstörténetre tekinteni. Melyek azok a sarokpontok, amelyek alapján meg lehet azt írni. Ebben elég sokáig nem volt változás. Persze voltak eredmények, amelyek a korábbi elméletrendszereket építették tovább, de nem volt benne óriási változás. Ez volt az, ami a történelemkönyvekbe is bekerült (s tulajdonképpen mostanáig meghatározó volt), s alternatív oldalon ezt szokás »finnugor-elméletnek« nevezni. A 2010-es években ez a régi keretrendszer azonban úgy tűnik, hogy megrogyott. A nyelvészeti érvelés veszített a súlyából, és megnőtt a régészet szerepe, mivel új forrásokat, új eredményeket tudott behozni az összképbe.
Hihetetlen sok eddig nem ismert információ került elő. Ezzel párhuzamosan a történelemtudomány is elővette a régi forrásokat. Sokan már úgy gondolkodtak, hogy a meglévő forrásokkal nincs dolgunk, hiszen már mindent tudunk róluk. Ezzel szemben folyamatosan az derül ki, hogy igenis elő kell venni ezeket a szövegeket, mert olyan információk, összefüggések vannak bennük, amelyekre eddig nem figyeltünk fel. Mindez olyan irányba kezdte tolni a dolgokat, hogy a magyar őstörténet korábbi keretrendszere bedőlni látszik, és szépen lassan egy új kezd kiformálódni. Azt hiszem nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy paradigmaváltás kellős közepében vagyunk.
Egy kutatónak talán ez a legnagyobb álma, hogy új felismeréseket tegyen.
Persze. Az új nézőpontok kialakulása mindenképpen pozitív, még akkor is, ha szerintem ma sokkal bizonytalanabb őstörténeti képet tudunk rajzolni, mint akár csak 10-20 évvel ezelőtt, de kétségtelen tény, hogy a kutatási helyzet nagyon izgalmas.
A régészet, az archeogenetika különböző eredményeket hoz, mennyire lehet ezeket beleépíteni a meglévő, az írott források világába?
Az őstörténet-kutatásban minden eredmény nagyon fontos, mert nagyon szűkös forrásanyag áll a rendelkezésünkre. Kevés információból kell összeraknunk a múlt képét. Számomra, történészként az a kérdés, hogy saját szakterületemen, a történettudományban mennyire használhatóak mondjuk a régészeti vagy a genetikai információk. Lehet-e történeti kérdésekre genetikai adatokkal válaszolni? A nyelvészet példája mindenesetre óvatosságra int.